92. Regölés
2008 december 26. | Szerző: Tuz
István napjától, december 26-tól újévig jártak a regősök. A regölés lényegében természetvarázsló énekmondás, köszöntés – bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. Különféle énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak.
E két állandó részt megelőzi a beköszöntő, melyben a regösök elmondják, hogy hosszú, fáradságos útról érkeztek; néha megemlítik, hogy nem rablók, hanem István király szolgái. A regölés fő időpontja ugyanis december 26., István vértanú napja volt, akinek alakja a népi emlékezetben egybeolvadt a magyarok első királya, István alakjával.”
(Dömötör Tekla)
90. Pásztorjárás
2008 december 25. | Szerző: Tuz
A pásztorjárás szereplői karácsony este
éjfélig járták a házakat. Kifordított bundát viseltek, tarisznyát tettek a
vállukra, kezükben pásztorbotot tartottak. A kispásztor vitte a betlehemi
jászolt. Énekeket adtak elő, majd a végén adományokat vártak a ház urától.
vesszőhordása
Karácsony előestéjén a pásztorok vesszőkkel
jártak, amelyekből a gazdasszony a kötényével húzott ki néhány szálat azért,
hogy az állatai a következő évben egészségesek legyenek. A vesszőért a
pásztornak bort, cipót, esetleg pénzt is adtak. A gazdasszony a vesszővel
megveregette a jószágokat, hogy egészségesek legyenek.
54. Népszokásaink
2008 december 16. | Szerző: Tuz
Betlehemezés
Jézus születésének történetét
bemutató, ma is élő, egyházi eredetű népi játék. Szereplői általában
pásztoroknak öltözve, házilag készített jászollal vagy betlehemi kistemplommal
járnak házról házra. Szent énekekkel, tréfás párbeszédekkel elevenítik fel
Jézus születésének eseményeit.
Ostyahordás
Karácsony böjtjén, vagy néhány nappal
előtte, a kántortanító az iskolás gyerekekkel minden családnak megfelelő számú
ostyát küldött. Az ostya a karácsonyi vacsora fontos része volt, amelyet több
helyen mézzel, fokhagymával együtt ettek, sőt az állatoknak is adták egészségvarázsló céllal.
48. Fagyöngy
2008 december 14. | Szerző: Tuz
“Ha könny a gyöngy: A fagyöngyök az erdő könnyei, Parányi könnyek, mozdulatlanok, Fák sudarára fagyott sóhajok, Az erdő gyöngybefagyott bánata;…” (Reményik Sándor)
“Az élősködők közül talán a fagyöngy az egyetlen, amelyet nagyra tartana
k, s különösen karácsony táján kedvelt mindmáig. A fagyöngy ősidőktől kezdve ugyanis gyógynövénynek számít, s a belőle nyert hatóanyagokat egyebek között rákos betegségek kezelésére is használják, továbbá hatásosnak tartják a reuma és a magas vérnyomás ellen.
Honnan származik az a szokás, hogy az ajtó fölé helyezett fagyöngy alatt karácsony idején illik csókot váltani? Egy germán legenda így meséli el:
A fagyöngy alatti csókolózást valójában vitatják, hogy honnan ered. A fagyöngy már az ógermán mitológiában is előfordult. Odin isten és Frigg istennõ gyermeke, Balder nagyjából úgy járt, mint Achilles a sarkával: Frigg minden áldott teremtménnyel megígértette, hogy nem bántják majd fiát, ám a fagyöngy észrevétlen megbújt, és kimaradt az ígérgetésből.
Észrevette ezt a mulasztást Loki, az ártó isten, aki szeretett gonoszságokat művelni. A Valhallában tartott isteni mulatságra egyszer beállított õ is, és míg a sebezhetetlen 
Baldert a tréfából kilőtt nyilak egyike sem sebesítette meg, Loki egy fagyöngyből készített nyilat adott át a vak Hödnek, aki azzal meg is ölte a daliát. A többi istenek nagyon megharagudtak a fagyöngyre, és megengedték Balder anyjának, hogy tegyen vele, amit csak akar. Frigg azonban nem bántotta a növényt, hanem a szeretet jelképévé tette, és azt kívánta, hogy akik alatta állnak meg, csókolják meg egymást, kifejezve a szeretetet és a megbocsátást”: “Soha többé nem okozhat a fagyöngy szenvedést senkinek! Mindenki, aki alá áll, lehetőséget kap, hogy a szeretetéről tanúbizonyságot tegyen – egy csókkal.”
(NLC oldalán olvashatsz még róla)
“De a kelta népek is az egyik legerősebb hatású varázsnövénynek tartják a fagyöngyöt, melynek örökzöld levelében az isteni eredetű hallhatatlanság lakozik, s ezért lett ez a druidák legfontosabb orvossága. A kelta hagyomány szerint egy zivatarban Taranis, a mennydörgés istene varázsolta egy villámcsapással a tölgyfalombok közé. Sok helyütt ma is a plafonra akasztják azért, hogy védekezzenek a villámcsapás ellen. Többen a gazdagság forrásának is tartják.
Az ajtókra erősített örökzöld koszorú, hagyományát a skandináv telepesek vitték magukkal az Újvilágba és innen terjedt el világszerte. Észak-Európa népei december közepén a termés betakarításának végét ünnepelték nagy lakomával és a ház feldíszítésével. Azért akasztottak fagyöngyöt és zöld gallyat az ajtajuk fölé, hogy kiengeszteljék az erdők szellemeit.
A kelta és teuton törzsek papjai szerint a fagyöngy szent, ezért amulettként adták az emberek kezébe.
Egy középkori hiedelem szerint pedig a fagyöngy elűzi a boszorkányokat. A 
fagyöngy tehát különleges helyet foglal el a koszorúfonásra használatos örökzöldek között – bár pogány kötődése miatt a katolikus egyház nem nagyon kedvelte, templomot nemigen díszítenek ma sem fagyönggyel. Bár hosszas kutakodásunk alatt tehát nem találtunk biztos magyarázatot a fagyöngy eredetére, egy azonban biztos: fiúk, lányok, szabad a csók!” ([Chris2] írt erről)
“Európa több részén még ma is élő néphagyomány, hogy a nyári napforduló idején fagyöngyöt gyűjtenek, mely összekapcsolódik a kelta papok, a druidák szertartásaiból megmaradt máglyagyújtás szokásával. 
Az amulettként az ezüstbe foglalt fagyöngyszemek viselőjének bátorságot kölcsönöznek, ráadásul megóvnak a varázslatok ellen. A házban védelmet nyújtanak a tűz, a zivatar és a villámlás ellen. A fagyöngyből készített kivonat számos betegséget kúrál, ellenszere a mérgezéseknek, továbbá termékenységet hoz. A fagyöngyök termékenységet elősegítő szerként való használata feltehetően Angliából terjedt el egész Európában.
A Szent Iván éjszakáján szedett fagyöngy, feltéve, ha szakszerűen szedték le, azaz leginkább nyíllal lőtték le a tölgyfa ágáról, kiváló ellenszer rontás ellen, elűzi a gonosz démonokat. E célból felakasztották a házban és az istállókban. Emellett jósálmot is hozott, ha a párna alá tették, minden zárat kinyitott, és megmutatta a kincs helyét.
A régi Angliában, ha fagyöngy alatt találkoztak ellenséges harcosok, arra a napra 
felhagytak a hadakozással. Szerelemgerjesztő hatását kihasználva az angolok, hisznek abban, hogy a mennyezetre vagy ajtófélfára felakasztott fagyöngyág alatti csók megpecsételi a szerelmüket, és ebből házasság lesz. Egyébként, a fagyöngy alatt álló hölgy – persze, ha engedi és igényt tart a megtiszteltetésre nem utasíthatja vissza, hogy bárki megcsókolhassa.
Fagyönggyel álmodni örömteli eseményeket és sok boldogságot jelez, de arra is utalhat, hogy az álmodót valaki a környezetében vonzónak találja.
Az élősködő fagyöngy megfertőzheti a lombos fákat. Az eurázsiai fehér fagyöngy leggyakrabban alma-, nyár-, fűz- és hársfákon, valamint a galagonyákon lelhető fel, de olykor előfordul még az akácfán is. Néhány fa azonban, mint a puszpáng és a bükk, ellenáll neki. A tölgyeken ritkán található, ezért a fagyöngyök közül az ezeken a fákon nagy gombolyagokban élő hiperparazita a legértékesebb. Erről a 
fagyöngyről vélik azt már az ókor óta, hogy a fa nemi szerve, és ragacsos nedve pedig a tölgyfa ondója. Ezért, ha a fagyöngyöt levágják, az a fa ivartalanításával egyenértékű.
A fagyöngynek a népi gyógyászat gyógyhatást tulajdonított, vitustánc, nyavalyatörés ellen használták. Varázserejéről feltételezték, hogy véd az ártó szellemektől, boszorkányoktól, a betegségektől, mérgezésektől, sőt a villámcsapástól is, különösen, ha tölgyfán találták, ezt ugyanis szent fának tekintették.”
(Terebess Ázsia Lexikon ír róla bővebben)
34. Karácsonyi népszokások Magyarországon
2008 december 11. | Szerző: Tuz
Karácsonyi magyar népszokások Magyarországon
a tél beköszöntével, december elejétől a hagyományoknak megfelelően kezdetét
veszik a különféle népszokások, amelyek szorosan kötődnek a szent ünnephez
Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna azok nélkül a kedves szokások
nélkül, amelyek még jobban fokozták az ünnep várásának izgalmait. Az elmúlt
évtizedekben kissé elhalványult ezen szokások jelentősége. Szerencsére
napjainkban ismét újjáélednek, meghittebbé varázsolva a szent karácsony
ünnepét.
99. Szilveszteri szokások a nagyvilágban
2008 december 31. | Szerző: Tuz
Szilveszteri szokások, hagyományok, babonák
A babonák legszélesebb skálája is szilveszter ünnepéhez kötődik. Ekkor teszünk fogadalmakat (melyeket rendszerint nem tartunk be), s ekkor tehetünk legtöbbet következő évi sikereinkért. Csupán néhány évszázada lett Január első napja az újév kezdete, a régi időkben tavasszal vagy ősszel kezdődött az új esztendő.
Asszonyok! Ma tilos mosni, teregetni!
A szemetet se vigyétek ki!
És ne feledjétek, ne egyetek baromfihúst se! Elkaparja a szerencsét!
Szilveszteri szokások Európában
Szent Szilveszter pápa (IV. század) ünnepe, gyakorlatilag az újév vigíliája (előestéje). A szilveszteri szokások közös célja, a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsolni. Különösen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötődő zajkeltő szokások melyek célja az ártó, rontó erők távol tartása a háztól. Eszközei igen változatosak, karikás ostor, duda, csengő, kolomp. Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani. Erdélyben szokás az óév kiharangozása, és az új esztendő énekkel köszöntése. Ezeknek a zajos mulatozásoknak a városi megfelelői a szilveszteri trombitálás és sajnos a petárdadobálás is.
Erdélyben volt szokásban minden nagyobb ünnepen, így húsvétkor és pünkösdkor is a tüzeskerék-engedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak és a domboldalról legurították. Különösen az erdélyi szászok körében népszerű szokás, úgy tartják a kerék összeköti az óesztendőt az újjal.
Falvainkban általában az óév búcsúztatást és az új esztendő köszöntését harangzúgás kísérte. Volt ahol a falu lakói együtt ünnepeltek, a templomhoz vonultak, egy legény felment a templomtoronyba, onnan köszöntötte az új esztendőt,a hívek pedig hálaadó énekeket mondtak.
A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítni. Természetesen szilveszterkor is jártak a legények házakhoz köszöntőt mondani, vagy éppen valamely tréfás jelenettel a háziakat jókedvre deríteni.
Szerelemjóslás
A leányok galuskába, gombócba vagy más nyers tésztaféle közepébe apró papírokat raktak, amelyeken egy-egy férfinév szerepelt. Pontban éjfélkor bedobták a forró vízbe, az elsőnek felbukkanó férfinév leendő párjuk nevét árulta el.
Nem jövendőbelijükről, hanem a férjhezmenetelükről adtak hírt a malacok: a lányok kiszaladtak a disznóólhoz, megrúgták az ól falát, s ha a disznók röfögtek, biztos volt, hogy az új évben férjhez mennek.
A vénlánycsúfolás is része volt a csínyeknek. A legények szalmabábut állítottak azoknál a házaknál, ahol idősebb lány lakott, vagy felmásztak a háztetőre, és ott helyezték el a szalmát. Amennyiben a gazda szemfüles volt és észrevette a legényeket, elvitte a létrát, és csak másnap reggel hozta vissza, a legények pedig büntetésül egész éjjel a tetőn virrasztottak.
Ajándékozás
Az újév népies elnevezése kiskarácsony, s a nagykarácsonyhoz hasonlóan néhány településen ilyenkor is megajándékozták a gyermekeket. A meglepetést nem az angyalka, hanem az újévi csikó hozta. Természetesen az ajándék dióra, almára, pogácsára korlátozódott.
Tréfák
Az idősebb lányok mellett a gazdákat is megtréfálták a legények. A kilincshez kecskét kötöttek, így a háziak nem tudták kinyitni az ajtót. Ennél elterjedtebb szokás volt, hogy a kertkapukat és az ajtókat kicseréltél egymással – esetleg elrejtették, gazdának olykor több napjába telt, amíg megtalálta a sajátját.
Tilalmak
Tilos volt kölcsönkérni és kölcsönadni bármit, beleértve a pénzt vagy a használati tárgyakat is. Aki korábban kölcsön kapott valamit, újév napjára visszaadta a tulajdonosnak.
Tilos volt szárnyas fogyasztani, különben elrepül a szerencse. Helyette malacot ettek, mert az előretolja a gazdagságot.
Tilos volt az asszonyoknak újév napján kimozdulni a házból, mert ha az első vendég nő volt, akkor balszerencse érte a háziakat.
Újévköszöntés
Az újév köszöntésének két fontosabb formája alakult ki, az egyik a zajkeltés: éjfél után a fiúk koloppal, ostorral, kereplővel járták az utcákat, lármával köszöntötték az évet. A másik szokás szerint a fiúk házról házra jártak, köszöntő verseket és énekeket mondtak, jutalmul pedig tejet, diót vagy almát kaptak.
Gazdagság
A gazdák éjfélkor vizet húztak a kútból, amelyet aranyvíznek neveztek. Aki ivott belőle, arra gazdagság várt.Jóslás
Az idősebb asszonyok ólmot öntöttek, amelynek a formája elárulta a jövőt. Például a bölcső alakú gyermekszületést jelzett.
Éjféli éneklés
Az éjféli mise után a férfiak – főleg református vidékeken – felmentek a templomtoronyba és egyházi énekeket adtak elő.
Hiedelem
Éjfélkor az állatok tudnak beszélni és elárulják, hogyan bánik velük a gazdájuk.
Mit együnk szilveszterkor?
Az év utolsó napján fontos szerepet kapnak az ételek. Leggyakrabban malacsült kerül az asztalra, hiszen a négylevelű lóherét tartó malac az egyik legfontosabb szerencseszimbólum. Tilos azonban a csirke, pulyka fogyasztása, hiszen ezek az állatok “elkaparják” a szerencsét. Úgy tartják aki az újév első napján apró szemes ételt fogyaszt (lencse, bab), sok pénzt várhat az új évben.
Oldal ajánlása emailben
X