Adventtől vízkeresztig/von...
"Szép Tündérország támad föl szívemben ...

58. Más népek szokásai

2008 december 18. | Szerző: Tuz |

Olaszországban a gyermekeket kétszer ajándékozzák meg. Szentestén csupán apróságokat kapnak, a
nagy ajándék Háromkirályok napján érkezik. Ezen a napon – már csak a nagyon
hagyományhű családoknál – a “strega befana”, egy kis boszorkány jön
el a kéményen át, és az angol Mikuláshoz hasonlóan juttatja el ajándékait.

Befana: A Befana (az Epiphania = születés szóból) egy csúf, de jóindulatú
boszorkány, amely Vízkereszt napján érkezik seprűnyélen, a kéményen keresztül
bejutva a házakba ajándékot (főleg zoknialakú csomagba rejtett édességet) hoz a
gyerekeknek. A hagyomány szerint a Befana a Szentestén nem akart a pásztorokkal
együtt Jézus keresésére indulni, csak később ért oda az ajándékokkal és már
üresen találta a jászlat. Így azóta is bolyong, és keresi a gyermekekben a kis
Jézust, ajándékait osztogatva. Hasonló hagyomány létezik orosz földön is
(Bábuska).

Olaszországban a karácsonyfát már dec.8-ától kezdve
díszítik. Emiatt nemigen hasznŕlatos az adventi koszorú. Nagyon népszerű
viszont a betlehemi jászol készítése, nemcsak a templomokban, de az otthonokban
is. Az ajándékokat vidékenként eltérően Szent Lúcia (S.Lucia), a Télapó (Babbo
Natale), illetve a Befana hozza. Korábban vidéken használatos volt a mi
betlehemezésünkhöz hasonló népszokás.

Betlehemi jászol

Az első jászol készítését Assisi Szent Ferencnek tulajdonítják, de ez nem
egészen helyes. A szentre, 1222 karácsonyán Betlehemben járván, nagy hatást
tett az ottani karácsonyi liturgia. Visszatérvén, engedélyt kért a pápától,
hogy hasonló módon ünnepelhesse meg a karácsonyt a következő évben. Mivel
azonban az akkori egyház tiltotta az előadásokat, a pápa csak azt engedélyezte,
hogy templom helyett egy barlangban tartsa az ünnepi misét. Szent Ferenc a
szalmával bélelt barlangba egy jászlat állított, élő állatokkal, amely mintegy
háttérképként szolgált, miközben a szent prédikált a környékről összegyűlt
híveknek.

A mai értelemben vett első jászlat Arnolfo di Cambio készítette márványból
1283-ban és ma is látható a római Santa Maria Maggiore bazilikában. Az ötletet
hamarosan más templomok is átvették, saját változatukat megvalósítva.
A barokk és rokokó korban a jászolkészítés elterjedt az egész országban, a
templomokból a házakba is eljutott, profán elemekkel bővülve. A hagyományos
szereplőket kiegészítő, az adott kor divatjának megfelően öltöztetett alakok
sokszor hétköznapi jeleneteket, mesterségeket, stb. ábrázoltak, gyakran
háttérben szorítva az eredeti figurákat. A jászolkészítés önálló, jövedelmező
mesterséggé fejlődött. A jászolkészítés fő központjai Genova, Nápoly és
Szicília voltak. A gazdagok és az egyháziak versengtek, hogy egymást
felülmúlják. Egyes jászlak nagyon fényűzőek voltak (arannyal, drágakövekkel
díszítve), távol a karácsony igazi szellemétől. A népies változatban az
alkalmazott anyagok természetesen sokkal egyszerűebbek. Genovában fa, Nápolyban
főleg terrakotta, Szicíliában terrakotta, gipsz vagy viasz szolgált az alakok
megformálásához. Sok jászol valóságos képzőművészeti alkotásnak számít. A
jászolok gyakran mechanikus elemeket is tartalmaznak (pl. működő malmok, vagy
patakok; változó megvilágítás, amely a nappal és éjszaka váltakozását
utánozza). Nápolyban nagyon látogatott a jászoljairól híres S.Gregorio Armeno
utca.