144. A hó

A hó 0 °C alatt képződött csapadék, amely vízpárát tartalmazó levegő további lehűlésével jön létre, amikor a képződött jégrészecskékre kristályosan további jégrészecskék fagynak, és hókristállyá egyesülnek.

A jégkristályok alakja – keletkezésük folytán – nagyon különböző, elsősorban a hőmérséklettől függ:

Újhó: újhónak nevezünk minden hófajtát, ahol a hókristály eredeti formájában található, függetlenül attól, hogy mennyi ideje hullott. Kristályszerű, többnyire hatsugaras csillagocskák laza szerkezettel.

Az újhó fajtái:

• Vadhó: nagyon nagy hidegben és szélcsendben keletkezik. Többnyire kis pelyhekben hull, de kristályai különösen hosszú sugarúak, ezért laza, omlós szerkezetű. Elsősorban Kanadában és Új-Zélandon található. Térfogatsúlya 10–30 kg/m³.
• Porhó: könnyű laza hó, hidegben is pelyhekben hull, nem áll össze hólabdává. Térfogatsúlya 30–60 km/m³.
• Nedves hó (péphó): 0 °C körüli időjárásban, nagy pelyhekben hull (sok összetapadt hókristály). Gyúrható, filcszerű.
• Hódara: akkor keletkezik, ha a hópelyhek útközben vízzel találkoznak, azután megfagynak. Golyó alakú, levegőt is tartalmazó szemcsékben hull. Ha a hódara további vizet vesz föl, megfagyva jéggé alakul (jégeső).

Találkozunk még két, kristályos szerkezetű természetes jelenséggel, amelyeket nem tekintünk újhónak:

• Felületi dér: nagy hidegben a hófelületen keletkezik, csillogó, laza szerkezetű kristályokkal. Ha később újhó fedi, veszélyes, lavinaképző csúszóréteget képezhet.
• Zúzmara: a kiálló tárgyakra ködcseppecskék fagynak (faágak, felvonó oszlopok). A kristályok mindig széllel szemben növekszenek.

• Mesterséges hó: A sípályákon fagypont alatti hőmérsékleten apró cseppekre porlasztott vizet fújnak egy ventilátor elé (hóágyú) a levegőben a cseppek megfagynak. Mivel nem kristályos szerkezetű, kevesebb levegőt tartalmaz, mint a természetes hófajták. A sípályákon tartós tömör réteget alkot.

Régi hó: az újhó hőmérsékleti és erőhatásokra (szél, rétegnyomás) átalakul. A hókristályok hószemcsékké alakulnak (leépülő átalakulás), egyidejűleg az egymás melletti szemcsék kölcsönhatásba lépnek (felépülő átalakulás) filcesednek. Durva szemcsés (d>2 mm) és finom szemcsés (d<2 mm) régi havat különböztetünk meg:

A régi hó fajtái:

• Csonthó (firnhó): A hó többszöri olvadása és ismételt fagyása eredményeképpen keletkezik. Ideális hó lesikláshoz. Túlzott olvadás és fagyás hatására jegesedik. Ha nem képes megfagyni, vizes kocsonyahóvá, majd latyakos hóvá alakul.
  • Száraz csonthó térfogatsúlya: 400–700 kg/m³
  • Nedves csonthó térfogatsúlya: 600–800 kg/m³
• Kérges hó (harsch):
  • Olvadt kérges hó – a felületi réteg megolvadása és ismételt megfagyása következtében jön létre.
  • Szélharsch – a szélnyomás hatására jön létre. A síelők mindkettőt beszakadó kéregnek nevezik.
• Tömött hó: A szél a hóesés közben összetöri a hókristályokat, és a szél alatti oldalon szorosan tömörítve lerakja. Rosszul kötődnek a rétegek egymáshoz, lavina esetén táblaszerűen leszakadnak.
  • Száraz tömött hó: 200–400 kg/m³
  • Nedves tömött hó: 400–450 kg/m³
• Préselt hó: szél felőli lejtőn hóeséskor vagy ismételt olvadáskor-fagyáskor a szél a havat szilárdan összepréseli.
• Úszóhó: (más irodalomban lebegő hó) a hótakaró földközeli rétegeiben belső zúzmaraképződés következtében a régi hó csésze alakú (rizsszerű) szemcsékké alakul át. Az átalakulás térfogatvesztéssel jár, így a hó külső terhelés hatására beszakadhat. A csésze alakú szemcséknek nincsen kötődésük egymáshoz, ezért (csapágygolyószerűen) rendkívül lavinaveszélyes csúszóréteget képez a fölötte elhelyezkedő hóréteg számára! Nagy hidegben, hószegény télelőn is keletkezhet, de létrejöhet a hórétegben, a hókristályok leépülő és gátolt felépülő átalakulása eredményeképpen.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: