Az
Ünnep
végigsétált
a tereken és az
utcákon. Benézett az
ablakon, belépett az
ajtókon.Volt, ahol meg-
pihent, volt, ahonnan
gyorsan továbbsietett.
elcsitította a sze-
leket, szépre
festette
az
eget és a felhőket.
Elsimította az
aggódó ráncokat
néhány arcon,
örökre lezárt
néhány fáradt
szempárt, és
megállt, hogy gyö-
nyörködjön kisgyer-
mekek mosolygós
álmaiban. Kibékített
néhány veszekedőt,
és nem értette,
mások miért miatta
vesznek össze.
Az utcán lépkedve
betakart néhány
fázó hontalant,
és enni adott né-
hány éhezőnek.
Volt, aki ellépdelt
mellette, észre
sem vette. Volt,
aki rég nem látott
ismerősként üdvözölte.
Végül bepillantott
boldog és boldogtalan,
nyugodt és nyugtalan
álmokba, majd
észrevétlenül kisétált
a terekről és az utcákról.